Még ha lehet is a vonaton kerékpárt szállítani, s még ha kedvezményeket is kapunk nyári kalandozásainkhoz (családunk számára most éppen a 400 Ft-os, Balatonra szóló jegy nagy segítség), a szerelvényt valahogyan meg kell közelítenünk a drótszamárral. Ez rendszerint lépcsőzést jelent. Valahogyan így:

Ezt persze nem mindenki tudja megtenni. Mi, fiatal férfiak még a vállunkra kapjuk a kerékpárt, de a lányok, asszonyok, vagy éppen fiatalabb és korosabb utazni vágyóknak akadály, hogy nem tudják megközelíteni az induló vonatot. A mi családunkban többségben vannak azok, akik nem tudják csak úgy vállukra venni a cangát. Egészen pontosan 4:1 arányban egyedül vagyok. És még ez is változhat idővel. Múltkorjában a Gerecsében jártunk, kerékpárjaink a túrafelszereléssel megpakolva. Vértesszöllősön szálltunk le, s a kis állomáson nem is volt gond a szintbeli kereszteződéssel. Visszafelé azonban Tatán szálltunk fel, s hiába voltunk ott 10 perccel vonatindulás előtt, csak a szerencsének köszönhetjük, hogy az óránként közlekedő vonatot végül nem késtük le. Egy igen magas felüljáróra kellett felcipelnem egyesével a kerékpárokat, majd a másik oldalon le a vágányokhoz. Élménynek és testedzésnek nem volt rossz, de Tatára egy darabig nem akarok menni.

A MÁV tájékoztatása szerint egy év alatt megduplázták a kerékpáros vasúti jegyek eladását. Ami természetes, s mutatja azt a régóta meglévő igényt, amit lassan kezd a MÁV és az infrastruktúra kielégíteni. A mi családunknak pl. egy fürdőzés a tatabányai Gyémántban, vagy túra a közeli hegyekben, sokkal vonzóbb a kerékpár + MÁV kombóval, mint autóval.

Hogy hogyan kéne kialakítani a lépcsőket, azt akadálymentesítés tárgyköréből már ismerheti mindenki. Rámpa kellene. Babakocsinak, kerekesszéknek, bottal is nehezen járóknak, kerékpárosoknak. Nem pont úgy, ahogyan Érd Felsőn oldották meg, ott ugyanis csak az északi vágányhoz készült, a délihez liftet tettek (abba is legfeljebb 1 kerékpár fér be, az is csak akkor, ha normál méretű). A liftek üzemeltetése sokba kerül és - mint tudjuk, tapasztaljuk e hazában - bizonytalan működőképességük (többször nem működnek, mint működnek). Érd Alsón sem sokkal jobb a helyzet, ahol az északi oldal ugyan utcaszintben megközelíthető északról, alatta pedig van rámpa. De ez utóbbival csak a StopShop-ba lehet bemenni, s így jó nagyot kerülve térhetünk vissza a déli vágányhoz - s közben a család egy bevásárlóközpont nézelődői között cikázik (bejegyzés itt).

De nem kell kétségbe esni, van olcsó és jó megoldás. Amit nem csak a vasút esetében, de minden aluljárónál és felüljárónál alkalmazni lehetne. A Kerékpárosklub honlapján hosszú ideje képi illusztrációval olvasható a kis költséggel is megvalósítható "átalakítás":
http://kerekparosklub.hu/lepcsok-akadalymentesitese-kerekparosok-szamara

És több helyen látni már jó megoldást. Az említett gerecsei túrához Törökbálintról indultunk. Itt a fiam már elboldogult egyedül is:

 

Az alábbi képet pedig Szombathelyen lőttem a minap.

 

 

E poszt célja nem az, hogy elégedetlenkedjünk, hanem az, hogy gondolkodjunk. Van, ahol már megteszik. Senkinek sem megerőltető. Köszönjük!