A Műszaki Ellenőr magazin készített velem interjút 2013 márciusi számában az ÉTDR kapcsán. Meglepő módon inkább profilozó, mint szakmai interjú lett. Ím közre adom.

 

 

 

Hogyan került az építész pályára? Melyek voltak az eddigi szakmai munkásságának legfőbb állomásai?

Édesanyám műszaki rajzoló volt, édesapám rendszertervező és geológus. Könnyű lenne azt mondani, hogy a pausztekercsek és lyukkártyák, vagy a rajzasztal és a korai számítógépek látványa vezetett ide. Sokkal inkább a legó. Imádtam (mai is imádok a gyerekeimmel) legózni. Megtervezni, kikísérletezni, megépíteni, átvariálni. Sosem a papírokból a gyári modellt felépíteni. Variálni imádtam.

Én még az a korosztály vagyok, akiknek a szülei azt mondták, hogy érettségi és szakma is kell, így az építőipari szakközép már kamaszkoromban meg is adta a pályát. Aztán főiskolán szabadon választott tárgy, újdonság volt a számítógéppel segített tervezés, szakmérnöki képzésen pedig már megjelentek a laptopok az órákon. Első munkahelyemen, az Aula Építészirodában már a kilencvenes évek derekán 100%-ban elektronikus tervfeldolgozás volt, s az Európa szerte fellelhető partnerekkel elektronikus kapcsolatot tartottunk. Varsóba már akkor e-mailben küldtük a kiviteli terveket. Így amikor önálló tervező lettem, a legtermészetesebb dolog volt számomra virtuális modell alapján tervezni, a megrendelőkkel Skype-on egyeztetni, a skicceket 3D-s, pörgethető modellekben megosztani saját szerveremen. Aztán amikor a közigazgatásba hívtak és egy kisváros építésügyi hatóságának vezetője lettem, akkor a hatósági munkát is erősen az elektronizációt előtérbe helyezve tettem hatékonyabbá. Az építésügyi hatósági szakmai kollégium szakmai levelezőlistája hatalmas előrelépés volt abban, hogy az egymástól elszigetelten működő építésügyi hatóságok egymás segítségére legyenek.

Az interjúra felkészülve olvasgattam a honlapját, ahol azt írja, hogy „2000-ben alapított családi vállalkozásunk, az ArchiMéd Bt. igyekszik összekapcsolni az építészetet és az internetet, segítve ezzel a szakmabeliek és a laikusok munkáját és tájékoztatását.” Mi inspirálja ebben? Melyek az eddigi tapasztalatai?

Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a hazai építészeti web úttörői voltunk. Akkor kezdtem az archilinket, mikor egy tucat magyarnyelvű internetes oldal volt csupán. És a Startlap kezdő lapcsaládjának az epitesz.lap.hu lapjával szerkesztőjeként is végig kísérhettem a hazai építészeti web bő másfél évtizedének változásait. Sok mindent próbáltunk, sok mindenben voltunk az elsők, és nagyon jó volt valami értéket, hasznos információt vinni a netre. Akkor, amikor ez még kevésbé volt üzlet. Nem a ma tapasztalt hatalmas trollkodás volt a menő, hanem az információáramlás. Én magam is a neten lettem ökoépítész. A neten, vagy a net segítségével ismerkedtem meg azokkal a barátokkal, munkatársakkal, akikkel együtt dolgozom, küzdünk, akikkel hajtjuk előre egy jobb világért az építésügy ügyét.

Én a fenntartható építés ügyét nagyon fontosnak tartom. És hiszem, hogy az ember egy gondolkodó lény, s a megfelelő információk birtokában akkor is inkább a jó irányba képes indulni, ha ez néha egyébként nem is így látszik. Vagy legalábbis, ha a tömegekhez elér a "helyesebb technológia" híre, akkor azt idővel alkalmazni kezdik. Elsők között voltunk, kik a passzívházak létéről nyilvánosan vitatkoztunk. S öröm látni, hogy akik akkor azt mondták, hogy "őrültség, a perpetum mobile nem létezik", azok ma passzívház-tervezőként hirdetik magukat. Ez elég inspiráció.

Ha már internet és építészet: hogyan került az ÉTDR kidolgozásáért felelős szakmai munkacsoport élére?

Stílusosan a neten. Az építésügyi igazgatás neten folyó szakmai információfolyamán ismerhettem meg a projektet, a pályázatot, s sikeresen jelentkeztem a feladatra, mikor arra lehetőség nyílt. De túlzás a munkámat így túldimenzionálni. Egy apró fogaskerék vagyok egy sokszereplős fejlesztésben. Az csak a szereposztás, hogy valakinek azt a munkát is el kell végezni, amit én végzek.

Ön szerint mennyire felkészült a magyar építész szakma az elektronikus ügyintézésre?

Huh, nehéz kérdés. Szerintem sokkal felkészültebb, mint azt magáról feltételezi. Sok téves ismeret, rossz megszokás, szabálytalan gyakorlat nehezíti a fejlődést, de alapvetően egy olyan mérnöki társadalmi csoportról beszélünk, amely jóval a nemzeti átlag feletti technikai felkészültséggel rendelkezik, s tagjai képesek összefüggéseket észrevenni, új ismereteket gyorsan alkalmazni. Technikai akadályt egyáltalán nem látok. A fejekben dől el, hogy megbírkózik-e a szakma a kihívásokkal.
Általában érdeklődő, alkalmazkodni kész magatartást tapasztalok, kevés értetlenkedéssel. De ez utóbbi is általános polgárjogi, szerzői jogi és eljárásjogi ismerethiányokra vezethető vissza. Ezek a hiányzó ismeretek pedig könnyen elsajátíthatóak. Ha az ember elfogadja a tényeket ...

Ön szerint az ÉTDR puszta formai változást hoz az ügyintézésben vagy tartalmi vonatkozásai is vannak az elektronizálásnak?

Lehet, hogy nem látszik még, de sokkal inkább tartalmi változásokat indukál az új technológia, mint sem pusztán formai változásokról beszéljünk. Nincsen ebben semmi különös, hiszen a művészettörténet és a technikatörténet nem is szól másról: a technológia fejlődése valami újat hoz el. Ami épít ugyan az addig megszokottra, de mégis gyorsan teljesen átalakítja azt. Az e-iratkezelés, az e-tervértékelés, az ellenőrzések új módja, a nyilvántartások elérhetővé tétele, az információ röghöz kötöttségének megszűnése egészen más bürokráciát fog eredményezni nagyon rövid időn belül. Szerintem még a jogalkotók sincsenek egészen tisztában azzal, hogy a szellem és a palack viszonya éppen miként alakul, de pár év múlva egészen más tartalma lesz az építésügyi igazgatásnak, mint ma, abban biztos vagyok.

Az ÉTDR fejlesztése során melyek voltak azok a területek, amelyek a legnagyobb kihívást jelentették a közreműködő szakemberek számára?

Még csak nem is tartom indokoltnak a múlt idő használatát. A csatlakozó rendszerek és a különböző államigazgatási területek okozta kihívásokat tartom a legnagyobbaknak, melyek eredményei az indulás pillanatában még nem is minden esetben érhetőek tetten. Az elektronikus, országos és egységes ingatlannyilvántartás, az elektronikus illetékfizetés, a Posta elektronikus szolgáltatásai és az ezekkel létrejövő kapcsolatok egy egységes e-közigazgatási háló részévé teszik az ÉTDR-t.
Másik jellegű kihívás, ami ezekben a hetekben a legtöbb munkát adja, az magának a rendszer használatának napi rutinjának kialakítása. A százával érkező kérdések, esetek, szituációk megválaszolása, kezelése. A tájékoztatás és segítségnyújtás. Ezekben a hetekben úgy látszik, hogy a legnagyobb kíhívás a fejekben történik. Miután sok ébredést és megvilágosodást volt szerencsém látni már, bizton állíthatom, hogy egy-két hónap múlva már más hangsúllyal beszélnek a bevezetés gyötrelmeiről.

Az ÉTDR több új elektronikus szolgáltatást is nyújt a felhasználók részére. Melyek ezeknek a szolgáltatásoknak az előnyei?

Elsősorban a gyorsaságot emelném ki. Nem egyszerűen a papír és az elektronikus irat gyorsaságkülönbségére kell gondolni, mert egy elektronikus levél nyilán gyorsabban odaért valahová, mint a papír alapú levél. De az, hogy 24 órássá vált az építésügy és eltűntek a földrajzi határok, az azt jelenti, hogy szabadidőben és távol a hivataltól is intézhetővé váltak az ügyek. És nem csak az ügyfelek, de az ügyintézők számára is! Itt a rugalmas munkaidő és a távmunka lehetősége! Eddig egy ügy elintézése késedelmet szenvedhetett azért is, mert az ügyintézőnek otthon kellett maradnia a beteg gyermekével, vagy mert a hiánypótlás teljesítéséhez meg kellett várni, míg a tervező hazajő a szabadságáról. Tévedés lenne ezek jelentőségét alábecsülni!

Az egységes központi dokumentációkezlés (azaz az, hogy egyetlen, de valóban hiteles tervdokumentáció létezik az eljárásban, melyről tetszőleges számú hiteles másolat készíthető az eljárás után és az hitelességét megőrizve továbbítható, tovább adható) egy sor félreértést, vétlen vagy szándékos visszaélést szűntet meg.

Lehet, hogy elsőre mosolyogtató az e-tervdokumentáció és az e-napló, de gondoljunk csak bele: megszűnik az építés helyszínéhez való kötődés! Az ellenőrzés, a közreműködés mind a beruházó, mind a válalkozótársak, mind a hatóságok számára könnyedebbé válik. A visszaélések felderítésének megkönnyítése a műszaki minőséget is szolgálhatja, ami végső soron az építményeket használók igényeivel is találkozik.

Melyek az ÉTDR-rel kapcsolatos első visszajelzések, tapasztalatok? Igényel-e korrekciót, fejlesztést a rendszer?

Az ÉTDR tervezése eleve számolt azzal, hogy a rendszer további fejlesztéseket igényel. Ez természetes, hiszen az informatikában sosincsen kész szoftver, csak verziók vannak. Természetes, hiszen az e-közigazgatás hajnalán egy ilyen komplex és sokrétű rendszert nem lehet szigetüzemben azonnal készre gyártani. Természetes, hiszen egy ilyen rendszert nem lehet íróasztal mellett tökéletesre tervezni, a többezer felhasználó változó szokásai és elvárásai befolyásolással kell bírjanak a rendszerre. Az is természetes, hogy az ember mindig jobbat és többet akar, ami egy adott pillanatban nem mindig teljesülhet annak teljességében. Így van ezzel a megrendelő és a fejlesztő is, de a felhasználó is.

Az első visszajelzések vegyesek. De egyre több érdemi észrevétel is érkezik, melyek nem a tudáshiányt tükrözik, hanem gyakorlati igényeket fogalmaznak meg.

 

Az interjút készítette: dr. Pőcze Edina

Kapcsolódó: