Hogy év elején változnak a jogszabályok, az szinte természetes már. Hogy az új szabályokat advent végén, ne adj' Isten Szilveszter előestéjén van módja megismerni a nagyérdeműnek, azt is megszokta már kényszerűségből az építésügy. De talán először fordul elő, hogy a Magyar Közlönnyel szilveszterezők sem tudnak felkészülni az év első munkanapjára, mert jórészt a kérdések megfogalmazásáig sem jutnak el.

 

A 456-os (456/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet) és az ennek megalapozó építési törvény (1997. évi LXXVIII. törvény, Étv.) 2015. decemberi módosítása tankönyvi példája annak, hogy a jogalkotási folyamat teljes mértékben nélkülözi a szabályozandó folyamatok vizsgálatát és modellezését, s az alapfogalmak alkalmazását is köznyelvi felületességgel kezeli (mégsem lesz ettől közérthető).

Jelen írás célja a főbb problémák listázása és közérthető számbavétele a téma iránt érdeklődők, a véleményformálók, döntéshozók számára. Az egyes pontokat egy szakmai közösség állította össze, jelen dokumentum csupán összegzi a felmerült kérdéseket, megállapításokat.

 

A cikk letölthető nyomtatóbarát módú PDF-ben is:

 

1. Miért van szükség építési engedélyre?

Már a kérdés is egyszerűsít, hiszen a cél nem az engedély, hanem az engedélyezési folyamat, azaz az állam a társadalom által elvárt és jogszabályokban is rögzített közfeladatellátásának biztosítása. Anélkül, hogy jelen írásban mélyebben elmerülnénk ezen igény megalapozottságában, rögzítenünk szükséges, hogy nem teljesen magánügy, hogy ki mit és hova épít. Fontos műszaki biztonsági, jogbiztonsági, településképi, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi aspektusa is van annak, hogy egy műszaki produktum hatósági ellenőrzés mellett valósul-e meg. Ezt persze nem a saját házunk építkezése kapcsán értjük meg, sokkal inkább akkor, mikor a szomszédunkban látunk kinőni a földből valami borzadmányt. Ilyenkor látszik igazán, hogy egy hatóságnak milyen eszközei vannak (vagy éppenséggel nincsenek) megakadályozni a káros társadalmi és környezeti hatásokat.

 

2. Az építtető személye

Eddig a műszaki közigazgatásban elsősorban a műszaki produktum műszaki tartalmát vizsgáltuk (ezt hívják anyagi jognak) s nem volt szokás különbséget tenni építtető és építtető között. Illetékfizetésben, kapcsolattartás módjában, azaz az eljárási jog területén természetesen volt eddig is különbség magánszemély és jogi személy között. De most más számít új építésű lakásnak, ha magamnak építem és más, ha eladásra.

Külön érdekes a mai jogi állapot azért is, mert az építtető személyét az Étv. úgy határozza meg, hogy ő a kérelmező, a szükséges hatósági engedélyek jogosultja, ami bejelentés esetében nincsen (vagy legalábbis magyarázatra szorul).

 

3. Az építés tárgya

Műszaki szempontokból eddig is voltak határértékek az engedélykötelesség megállapításánál, s bár abszolút igazságosan senkinek sem sikerülhet azt a határt meghúzni, ami alatt nem kell engedély, felette pedig lecsap az adminisztráció, mégis merőben új jelenség a szociális alapon meghúzott 300 nm-es határ. Ez ugyanis az átlagot jóval meghaladó családi ház alapterülete. Az átlag ennek a felét sem éri el. Jól mutatja a helyzetet, hogy az építésügyért felelő államtitkárságon készülő szabályozási tervezetekben a határt 160 nm-ben határozták meg, s az illetéktörvény is így módosult. Egy 300 nm-es, a mai kor igényeinek és előírásainak megfelelő épület bekerülési költsége 60-70 mFt. Valóban az a cél, hogy egy ilyen összegű beruházásnál pár hét előnyért lemondjunk a közérdek érvényesítéséről és a fogyasztóvédelemről?

 

4. A felelősség vállalása

A hatósági ellenőrzés, számonkérés csökkentése csak úgy képzelhető el, hogy közben a tervezői/művezetői/vállalkozói felelősség növekszik. Nem lehet az építtetőket abba a kiszolgáltatott állapotba hozni, hogy sem a hatóság, sem az építőipari szolgáltató/vállalkozó nem ad garanciát arra, hogy a tervezett műszaki produktumot a vállalt és előírt határidőben és minőségben megvalósítja. A tárgyi esetkörben az építtetők nem csupán saját pénzüket és lakhatásukat kockáztatják, de a CSOK feltételrendszerének is meg kell felelniük. Mi lesz, ha kiderül, hogy a tervezett pénzügyi keretből a tervezett határidőben a tervezett épület nem valósítható meg? Sokunk véleménye szerint nem szabad az embereket ilyen helyzetbe hozni. A banki hitelbírálat nem elegendő védelem számukra.

 

5. Kiszolgáltatottság

Az egyszerű bejelentés nem eljárás. Nincsenek ügyfelek, nincsen döntés, nincsen jogorvoslati jog. Mondvacsinált indokkal egy hatóság akárhányszor „elutasíthatja" a bejelentést, azt a „kérelmező" csak újabb és újabb bejelentésekkel tudja megválaszolni. Ez a korrupt hivatalnokoknak kedvez.

Az építtető más tekintetben is kiszolgáltatott, hiszen se a szakhatóságok, se a szomszédok igényeit, figyelmeztetéseit nem fogja megismerni, így nem is lesz „papírja" arról, hogy szabályos az épülete. Folyamatosan attól kell szorongania, hogy mit felejthetett el, és melyik hatóság fog egyszer csak felbukkanni, majd büntetni.

A szomszédok még kiszolgáltatottabbak. Ők csak a tényleges építési munkálatok elkezdésével, vagy jóval azt követően szereznek tudomást arról, hogy mi készül. Akkor már egy jóhiszeműen szerzett és gyakorolt joggal szemben kell tudnia érvényesíteni érdekeit, mely évekig tartó pereskedések sorát zúdítja a bíróságokra. Egy rossz tervezetet sokkal egyszerűbb az elején megtiltani, mint utóbb a következményeit orvosolni (az eredeti állapot helyreállítása sokszor lehetetlen, a hatóságok nagyon ritkán tudják érvényesíteni).

 

6. A Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) betartása

A rendelet hatálya alá tartozó épületek esetén a helyi építési szabályokat nem kell betartani, kivéve, amit az Építési törvény előír. Azaz csak az építési telek megengedett legnagyobb beépítettségét, megengedett legnagyobb építménymagasságát vagy beépítési magasságát (bár ez nyelvtanilag is értelmetlen, mert egy teleknek nincsen ilyen magassága, csak a telken elhelyezett építménynek), szabályozási vonalát és beépítési módját vagy építési helyét kell figyelembe venni. Azaz minden egyéb helyi előírás figyelmen kívül hagyható. Fontos megjegyezni, hogy ez a szabály nem eljárási szabály, hanem anyagi szabály. Azaz nem arról van szó, hogy a hatóságnak nem kell vizsgálnia, hanem a tervezőnek és az építtetőnek nem köti meg a kezét. És itt jön a csavar: nem csak a zöldfelület nagyságáról, a tető formájáról, a homlokzat színéről, a kerítés magasságáról szólnak a figyelembe nem veendő szabályok, de például funkcióról is. Többek között a helyi szabályok határozzák meg az övezeteket, a telepíthető funkciókat is. Azaz ezzel a könnyítéssel bárhová lehet új, 300 nm alatti lakóépületet vagy lakást építeni, még oda is, ahová egyébként tilos lenne. Pl. ipari területre.

Kicsit részletesebben és szakmaibb megfogalmazással: Az Étv. 33/A. §-a szerinti egyszerű bejelentést mindenütt be lehet nyújtani (így beépítésre nem szánt területen is), de a beépítésre nem szánt területen a HÉSZ minden pontját be kell tartani, mert a kivételezést az Építési törvény csak az építési telekre adja meg (Étv.13.§ (2) bek.). És bár építési telken (de csak ott!) a HÉSZ betartása alól jelentős felmentést ad az Étv. 13.§ (2) pontja, de az OTÉK előírásai aló nem, így be kell tartani többek között annak 17. § (3), 19. § (2), 20. § (5) és 29. § (4) bekezdésének pontjait is, melyek éppen a különböző övezetekben lakás elhelyezhetőségét szabályozzák.

Továbbá érdemes figyelembe venni, hogy a beépítésre nem szánt területen nincs építési telek, így a HÉSZ-t és OTÉK-ot teljes mértékben alkalmazni kell. (Például mezőgazdasági területen vizsgálni kell a lakóház építési lehetőségét.)

És álljon itt egy durva következtetés: ha a logikát gépiesen és teljesértékűen végigvisszük, akkor azt kell mondanunk, hogy még ezt a négy előírást sem kell figyelembe venni, mert ezeket csak azután tudjuk megállapítani, ha előtte a HÉSZ mellékletét képező szabályozási terv alapján (!) megállapítjuk az övezetet. De ha az övezetet nem kell betartani, akkor az arra előírt paramétereket sem tudjuk. Érezhető, hogy itt egy saját farkába harapó logikai kígyó tekereg.

Ezt bizony nem a 456-os kormányrendelet, hanem az Építési törvény állapítja meg, azaz korrigálásához a parlamenti képviselőkre is szükség van.

 

7. A készített műszaki dokumentáció

Abban egyet kell(ene) értenünk, hogy műszaki produktumot csak megfelelő tervek birtokában szabad megvalósítani. Minél értékesebb, minél veszélyesebb, minél összetettebb a műszaki alkotás, annál inkább megéri részletes és jól kidolgozott tervekből dolgozni. Hazánkban egy-egy család legfőbb vagyontárgya a lakhatását biztosító ingatlan. Mégis, gyakran egy porszívónak komolyabb műszaki dokumentáltsága van, mint a lakásnak.

Egy jó építési tervdokumentáció alapján lehet csak – tételes költségvetést készíteni és ezáltal – jó kivitelezői szerződést kötni, idő és finanszírozás tekintetében a projektet megtervezni, később a minőséget számon kérni, garanciális érdekeinket érvényesíteni. Tehát azt le kell szögezni, hogy a tervezésen nem érdemes, nem szabad spórolni, mert a XXI. századi anyagok és technológiák korában óriási kockázata van jó tervek nélkül építeni. Az egyszerűsített bejelentési dokumentációnál sokkal komolyabb dokumentációt kell készíteni a megvalósításhoz, hiszen a bejelentéshez még alaprajzot, metszetet sem kell benyújtani. De miért nem kell benyújtani, ha a megvalósításhoz úgyis el kell készíteni? Az állami feladatellátást segítené, ha a tervezett műszaki produktumot is megismerhetné a hatóság, nem csupán annak építészeti karakterét (külső nézeteit). Bizony, az építtetőt (is) védi az a műszaki tartalom, ami az engedélyezési-műszaki tervdokumentációként definiálva évek óta jól ismert. Mert ha ezzel rendelkezik a tervezési folyamat végén, akkor a kivitelezés során jóval kevesebb meglepetés éri.

A rendeletben szabályozott dokumentáció erősen csökkentett műszaki tartalmú. Részint a mennyiség is csökkentve van azzal, hogy kevés munkarészt kell készíteni. De ezen felül nem rögzített a dokumentáció mélysége sem, azaz mit és milyen mélységben kell ábrázolni, tárgyalni benne (pl. a domborzat és növényzet ábrázolásának módja, részletezettsége, a növényzet és kerítés is által takart épületrészek dokumentálása, a közút csatlakozásával kapcsolatos engedélyek eljárásrendje).

 

8. A bejelentési dokumentáció anyaga és aláírása

Megint jogszabályba foglalták a fizikai képtelenséget, és nem rendeltek mellé eszközt a végrehajtásra. A 456-os kormányrendelet egyszer rögzíti ugyan, hogy s bejelentést papíralapon vagy elektronikusan lehet benyújtani, de egyik oldalról elrendeli az OÉNY alkalmazását (azaz az elektronikus formát), másik oldalról pedig az építtetőnek a bejelentést alá kell írnia (azaz digitális aláírás hiányában papíralapú dokumentációt ír elő). Az eddigi jogszabályok sem egyeztették következetesen az irat hordozóanyagát és a hitelesítés módját, ebbe a hibába ez a rendelet is beleesett.

Jó lenne megérteni és a jogszabályokban viszont látni a helyes megoldásokat! (1) A papíralapon aláírt és beszkennelt dokumentum nem minősül hiteles dokumentumnak, hiszen az csak egy másolat. (2) Egy elektronikus dokumentumot elektronikusan kell hitelesíteni, erre többféle módszer is létezik. (3) Egy papír alapú tervlap vagy szöveges dokumentum beszkennelve sokkal nagyobb, nehezebben kezelhető és mégis kevesebb információt hordoz (pl. nem pontos, szövegesen nem kereshető), ezért a vektoros digitális állományokat kellene előnyben részesíteni – s ha szükséges, akkor azt hitelesíteni. (4) De az sem biztos, hogy szükséges a hitelesítés, akkor pedig nem kell előírni az aláírást.

Kicsit részletesebben és szakmaibb megfogalmazással: A R. 3. §-a hiába írja elő, hogy a bejelentést a 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet (Eljárási kódex) kérelem benyújtására vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával kell benyújtani. Ugyanis a benyújtás alapvetően attól függ, hogy milyen hordozóanyagú iratokat nyújtunk be (elektronikus vagy papír). Márpedig az Eljárási kódex csak az építészeti-műszaki dokumentáció tartalmát szabályozza, melytől az egyszerű bejelentés dokumentációja deklaráltan eltérő.

Egy teljesen életszerű példát említek. Az 1:200-as léptékű helyszínrajz egy falusi hosszú telek esetében könnyen egy terítő méretű lap is lehet. Mivel az építtetőnek alá kell írni a tervet, ezt a tervező nyomtatott formában fogja benyújtani. Hogy fogja ezt a tervet beszkennelni egy A3-as eszközzel az ügyintéző? Érezzük mi, hogy ez a jogszabály a gyors és hatékony ügymenetet kívánta megteremteni, de látni kell, hogy a gyakorlatilag nulla szakmai munka mellé megoldhatatlannak tűnő irodai munkát társított a jogalkotó.

 

9. Módosított tervek

A vizsgált tárgykörben (300 nm alatti lakóépületek) általánosnak mondható, hogy nem az eredetileg elképzelt műszaki tartalommal épülnek meg az épületek. Hogy milyen eltéréshez szükséges módosított engedély, azt az Eljárási kódex többé-kevésbé jól szabályozza. Az egyszerű bejelentésnél ilyen szabály azonban nincsen. Az új rendelet csak annyit ír, hogy ha változik a műszaki tartalom, akkor előzőleg módosított bejelentési dokumentációt kell benyújtani. Nem derül ki a szövegezésből, hogy milyen mélységű eltérés indokolja új bejelentési dokumentáció benyújtását. Szín? Anyag? Méret? Növényzet?

Sok építtetőnek jelent majd problémát a határmezsgye. A folyamatban lévő építkezések módosításai is bejelentéskötelesek lettek? A bejelentés alapján végzett munka a változással engedélykötelessé válik, akkor hogy lehet egy bejelentésre engedélyt módosítani?

 

10. Kiviteli tervek

Jelen írásban nem vállalkozom a „kell-e kiviteli tervet készíteni" kérdés megválaszolására. Az érintett jogszabályok módosultak ugyan, de a különböző kritériumrendszerek egymástól eltérő megfogalmazásai heves jogértelmezési vitát generáltak. Erősen javallott lenne olyan folyamatmodell megalkotása, amely minden épülettípus és minden épületnagyság esetén egyértelmű tervi követelményt ír le, mely alapján a tervezési folyamat is tervezhetővé, így egy szerződésben meghatározhatóvá válik.

A jogszabályok egy súlyos esetet lehetővé tesznek. Ma, egy közepes családi ház építtetője dönthet úgy, hogy nem készíttet alaprajzokat és metszeteket a bejelentéshez, és nem készíttet kiviteli tervet sem (erre lehetősége van jogszabályi határértéken belül), s ekkor a kiviteli terv minimum tartalma egy alaprajz és metszet nélküli bejelentési dokumentációból és költségvetési kiírásból fog állni. Ez nyilvánvalóan nem alkalmas semmiféle építési tevékenységre, s magára valamit is adó szakember nem is adja nevét ilyen őrültséghez, de azért az iparági tapasztalatok alapján bőven elképzelhető ennek gyakorlattá válása. A kiviteli terv valódi kötelező minimumát szabályozni szükséges.

 

11. Mi minősül új lakóépületnek?

Azt már megszokhattuk, s ésszerű keretek között ez érthető, követhető is, hogy a különböző területek jogi szabályozása ugyanaz alatt a fogalom alatt mást és mást ért. Már maga a lakás is ilyen fogalom: az építésügy szigorú műszaki tartalommal párosítja, míg a szociális ágazat inkább tulajdonjogi szempontokat vizsgál, a népességnyilvántartási jog pedig egyszerűen csak a lakhatást biztosító tényhez köti.

CSOK és az építésügy azonban kendőzetlenül összefonódik a tárgyi rendeletben. Miközben olyan fogalmakat használ, melyek a támogatási rendeletben szerepelnek ugyan valamilyen tartalommal, de azt az építésügy területén nem lehet (mert jog szerint a szociális fogalom a szociális jogra érvényes csupán), és nem is szabad (mert a szociális fogalom nem műszaki paramétereket határoz meg) figyelembe venni.

Az építésügyben talán általánosnak nevezhető közvélekedés, hogy új az, aminek még nincs használatbavételi engedélye, vagy az első használatbavétele még nem történt meg. Ez azonban nincsen taxatíve leírva. Noha, pl. a statisztikai jelentésekben egyértelműen onnantól beszélünk lakásról, mikor elkészült, s lejelentettük. Attól kezdve meglévőként kezeljük. És amíg nem készül el valami, addig nyelvtani értelemben új építésnek tekinthető. Korábbi jogszabályok deklaráltabbak voltak, s úgy fogalmaztak, hogy megadott dátum után engedélyezett, vagy megadott dátum után elkezdett kivitelezés minősül valaminek.

Kicsit részletesebben és szakmaibb megfogalmazással: A lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály (12/2001. (I. 31.) Korm. rend. 1. § (4) bek.) szerint új lakás: az alapozási munkáktól kezdődően teljes egészében újonnan épített, illetőleg emeletráépítéssel vagy tetőtér-beépítéssel nem családi- vagy ikerházon megvalósuló, a lakhatás feltételeinek a vonatkozó jogszabályi követelmények szerint megfelelő lakóegység, amely elkészültét követően használatbavételi engedély, fennmaradási engedély vagy hatósági bizonyítvánnyal igazolandó használatbavétel tudomásulvételi eljárásra köteles. Ugyanakkor értékesítés szempontjából új lakás (kamattámogatás szempontjából): a) az alapozási munkáktól kezdődően teljes egészében újonnan épített, illetőleg emeletráépítéssel vagy tetőtér-beépítéssel nem családi- vagy ikerházon megvalósuló, a lakhatás feltételeinek a vonatkozó jogszabályi követelmények szerint megfelelő lakóegység, amely elkészültét követően használatbavételi engedély, fennmaradási engedély vagy hatósági bizonyítvánnyal igazolandó használatbavétel tudomásulvételi eljárásra köteles ; b) amelyet a használatbavételi vagy a fennmaradási engedély kiadását vagy a használatbavétel tudomásulvételét követően legfeljebb három évig bérlakásként hasznosítanak és első ízben történő értékesítésére ezt követően kerül sor.

Azaz nem mindegy, hogy építem, vagy eladom, de az sem, hogy mikor van az első értékesítése. Ez építésügyileg megfoghatatlan kritérium.

A családok otthonteremtési kedvezménye (CSOK) - a lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet (1. § (1) bek. 8. pont) - alkalmazásában új lakás a meglévő épület vagy épületrész átalakítása kivételével: a) az alapozási munkáktól kezdődően teljes egészében újonnan épített, vagy emeletráépítéssel vagy tetőtér-beépítéssel megvalósuló, a lakhatás feltételeinek a vonatkozó jogszabályi követelmények szerint megfelelő lakóegység, amely elkészültét követően használatbavételi vagy hatósági bizonyítvánnyal igazolandó használatbavétel tudomásulvételi eljárásra köteles, vagy b) az a lakás, amelyet jogi személy, jogi személyiség nélküli társaság vagy egyéni vállalkozó természetes személy részére való értékesítés céljára épít, vagy építtet, és ba) amelyet első ízben természetes személy részére értékesítenek, vagy bb) amelyet másodízben értékesítenek természetes személy részére, feltéve, hogy a második eladó hitelintézet vagy ingatlan-forgalmazással üzletszerűen foglalkozó jogi személy, jogi személyiség nélküli társaság vagy egyéni vállalkozó.
Azaz nem mindegy, hogy hányadik tulajdonos és milyen személynek értékesítik. Ez építésügyileg megfoghatatlan kritérium.

Az új lakás fogalma a visszterhes vagyonátruházási illeték szempontjából egy újabb hosszú definíció, de ezt jelen írás keretében nem vizsgálom.

Az építésügyi fogalom elé érdemes a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 3. mellékletét megnézni, mely statisztikai adatlapként egyértelmű határokat húz lakó- (2-6) és nem lakóépületek (8-15) között: (1) Egylakásos lakóépület (2) Kétlakásos lakóépület, (3) Három- és többlakásos lakóépület, (4) Közösségi (szálló jellegű) lakóépület (otthon, szállás), (5) Üdülőépület. Tehát látszik, hogy maga a jogalkotó sem csak a lakásokat tartalmazó épületeket tartja lakóépületnek.

Maga a fogalom az OTÉK szerint úgy szól, hogy a lakóépület jellemzően lakást és a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségeket magába foglaló épület. A lakást az OTÉK 105. §-a részletesen szabályozza. Mindezek alapján egy lakóépületben lehetnek üzletek és egyéb rendeltetésű egységek is. De hogy milyen arányban, az nem szabályozott.
Mindezen fogalmi különbözőségek oda vezetnek, hogy az egyik hatóság által kiállított igazolás alatt a másik hatóság egészen mást is érthet. Mivel az értelmezésen összességében többmilliárdnyi közpénz támogatáskénti elköltése múlik, érdemes lenne legalább a figyelmet felhívni a különbözőségekre, de talán megérné a fogalmakat pontosítani is.

 

12. Alapterület, szintterület / lakás, épület

Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy míg az építésügyi rendelet 300 nm hasznos alapterületet rögzít határértéknek (melyet az OTÉK szerint kell számolni és ez az összes építményszint hasznos alapterületével egyenlő), addig a CSOK külön fogalommagyarázata a hasznos alapterületből kizárja a pincehelyiségeket és a garázst is. A 191/2009 Korm. rend.-ben pedig 300 nm szintterület szerepel, ami bruttó méret, tehát többek között a falakkal együtt értendő. A 300 nm hasznos alapterület nem ugyanaz, mint a 300 nm szintterület!

Egyértelmű, mégis sokan félreértik: az építésügyi jogszabály épületet említ, nem lakást! Tehát az összes 300 nm hasznos alapterületű társasház is a rendelet hatálya alá tartozik. Ezek alapján teljesen életszerű egy olyan társasház egyszerűsített bejelentés alapján történő építése, mely 4 db 75-75 nm-es lakást tartalmaz.

 

13. Energiahatékonyság

Bár nem az építésügyi rendelet tartalma, de a célt, a gyors hatósági ügymenetet és a feladatellátást erősen érintő kérdés az összközművesítettség és az energiahatékony épület témaköre. A CSOK feltételei között ott lapul az összkomfortos lakás igénye, mely a saját fogalommeghatározása szerint többek között a vezetékes gázt is megköveteli, ha nincsen távhőellátás. Másik oldalról a CSOK állami támogatásnak minősül, s mint ilyen, felhasználásával csak energiahatékony (A+) ház építhető. (Ez önmagában üdvözlendő is!) Ebben a témakörben nem csak azt kell megemlíteni, hogy az átlagosnál költségesebb épületekről van szó, hanem azt is, hogy az ilyen épületek megvalósítását kifejezetten nehezíti, ha vezetékes gáz adja az energiát. Egy energiahatékony épület ugyanis jellemzően nem a közműveken lóg, hanem egyre inkább önellátó.

Ma már nem annak kell a „teljesen komfortos" jelzőt adni, aki minden technikai igényt külső erőforrásokból, központosítva old meg, hanem azt, mely ettől függetlenül, vagy akár ennek ellenében is biztosítja a kor kényelmi követelményeit. Hogy ez mennyire szociálisan támogatandó kérdéskör, azt nem tisztünk itt taglalni, viszont műszaki szakemberekként jeleznünk kell, hogy itt számos olyan problémával fognak szembesülni a tervezők és a hatóságok, melyek megoldhatatlanná teszik az eredetileg kitűzött célt. Azaz a nagycsaládosok számára új lakások gyors és hatékony építését.

Egy konkrét műszaki problémával szemléltetve a kérdéskört példának hoznám fel a központi fűtés követelményét. Ez is kell az összkomfortos lakáshoz. Jogi definíció nem ismert ugyan a központi fűtésre, de ennek elfogadott fogalma szerint az energia forrása és a szabályozás is központi. Egy passzívház gépészetében ez könnyen nem teljesül, mert több, akár helyi energiaforrás is lehet (pl. hőcserélők formájában) és a szabályozás is helyiségenként (azaz nem központilag) megoldott.

Ha ezt és az ehhez hasonló értelmezési problémákat a jogszabályalkotó nem rendezi egyértelműen a jogszabályban, vagy az ahhoz kiadott útmutatókban, akkor a hatósági munka erősen terhelődik ezen kérdések jogértelmezésével. Hiszen a bank, az államkincstár és az adóhatóság is az építésügyi hatósághoz fordul annak igazolására, hogy műszakilag jogosult-e az ingatlan a támogatásra. Tehát hiába nélkülözzünk az engedélyezési eljárást, a hatóságok adminisztratív terheit a jogszabályok közvetve mégis növelik.

 

 

 

 

 

Összességében azt javasolnám a jogalkotónak, hogy az egyértelmű, átlátható és végrehajtható jogszabályok megalkotásával kezdje a hatékony építésügyi közigazgatás megteremtését. Mielőtt belevág a szabályozási munkába, előtte készítsen folyamatmodelleket, s egyértelmű, következetes eseteket különítsen el, melyeket utána politikai céljaihoz igazítottan, de egyértelműen szabályoz. Ha gyorsítani akar a folyamatokon, akkor ezeket a folyamatokat kell egyszerűsítenie.

Illusztrálásul az alábbi kép csupán az építésügyi bírság megállapításának (számításának) folyamatát mutatja be. Egyetlen apró mozdulat, melynek modellezésénél több olyan pontot is találni, mely logikailag nem levezethető, eredményre nem vezet.

Ezzel párhuzamosan az állam biztosítsa a hatóságokon azokat a technikai feltételeket, melyek szükségesek az elvárt munkavégzéshez. Mindezt hatékony oktatás, tájékoztatás kísérje, s hagyjanak elegendő időt az új szabályok megértésének elsajátítására, a felkészülésre.

 

 

 

Felhasznált és ajánlott oldalak: