A budapesti agglomeráció keleti szélén található a Galga folyó völgye, a csodálatos Galgamente. Galgahévízen évtizedes hagyománya van már az ökológiai tudatosságon alapuló biogazdálkodásnak. A természeti folyamatok megértésén alapuló gazdálkodás után eljött az idő a szemlélet épített környezetre való kiterjesztésének is.

különös tekintettel az energia- és környezettudatos építésre

Petka Szilvia és Varga Illés Levente azonos címet viselő tanulmányának rövidített, lényegi javaslatokat tartalmazó összefoglalója.

Hazánknak mihamarabb el kell köteleznie magát a fenntartható (illetve klímabarát) építés kötelező szabályozási elemeinek bevezetése mellett. Ezek legfontosabb műszaki-jogi elemeit az alábbiakban foglaljuk össze (»a tanulmány azon fejezetére való hivatkozással, ahol a témakör részletesebb kifejtése megtalálható). A tanulmány a cikk végén található hivatkozással érhető el.

Városunkban is visszatérő probléma az, ami több európai település lakóit is nehéz helyzet elé állítja az utóbbi években: az égi áldásként érkező csapadék utakat, kerteket, lakásokat öntenek el. Mi lehet a jelenség és az ismételten jelentkező káresemények mögött? Talán a szélsőséges időjárás, esetleg a megváltozott életvitelünk? Településeink épültek át, netán a környezet alakult át?

Pár hónapja kérdezett engem egy telefoninterjúban a riporternő. Akkor sajnos lemaradtam a műsorról, ma viszont egy kedves rokon hívott, hogy hallott a Klub Rádióban. Kizárt, mondtam, tudnék róla, ha nyilatkoztam volna. De, de, komolyan, ez tuti én vagyok. Rákerestem a neten, s valóban... én úgy tudtam, hogy a Gazdasági Rádió riporterének nyilatkozom, de lehet, hogy én értettem félre valamit. Hát ím, a riport ökoházam építéséről, a hatósági értetlenkedésekről és a patópáli ráérünkről, Medgyasszay Péter megállapításaival a passzívházak bevezetéséről és a zebegényi remete kalandjairól.

Megint esik. És megint oly váratlanul ért egyeseket. Gondoltam, számolok egy gyorsat, miért van ez így.

Megvalósult példákat bemutató cikksorozatunk ezúttal a Dél-Zselic hangulatos lankái közé, hazánk egyik első ökofalujába, Gyűrűfűre kalauzolja olvasóit.

Ha holnap egy jótündér azzal keresné fel Önt, hogy kívánjon hármat, akkor az egyik legyen az, hogy lakóépületeinket a ma elérhető technológiával passzív vagy aktív házakká varázsolja. Másnap leállíthatnánk Magyarország összes nagyerőművét.

A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. E közismert mondással indítanám útjára új lapunkat, s közben bizakodom. Bizakodom, hogy munkánkkal mi is segítünk megállítani e kölcsön felelőtlen felélését. Gyerekkorom játszóhelyei, a házak között megbúvó rétek, a mezők illata, a városi terek, a parkok jutnak eszembe, mikor épített környezeti örökségre gondolok. S fiamra nézek: mit kap ő ebből?

Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér! Erre tanít minket a népi bölcsesség. No de meddig ér az a takaró? Egy ideig fogyaszthatunk hitelre, kérhetünk halasztott törlesztést. De egyszer valaki benyújtja a számlát. Ha valamikor, akkor most, az általános (gazdasági, társadalmi és környezeti) válság közepén érteni kell ezt.

Előző lapszámunkban a fenntartható építés elméleti alapjaival ismerkedtünk, most a gyakorlat kerül sorra. Amikor az ökoépítészet szóba kerül, az első kérdés természetes módon az: miből építsünk?
(Cikksorozat a Lakáskultúra HÁZAK ÉS KERTEK magazinjában)